Ahogy közeledik a karácsony s minden elcsendesül az Advent során, ahogy meg-megpihen még a mindent betöltő lég is, úgy robbantja be a közéleti diskurzust az Eurostat.
Azaz csak robbantaná, mert szinte senkinek sem tűnik fel, kérem szépen, a kelet-közép-európai csoda.
Mégpedig az, hogy kies szomszédságunkkal együtt olyan reálbérnövekedést tudhatunk magunkénak, amit még a belgák is megirigyelnének – s nem azért, mert még a mi növekedésünk ötödét sem sikerült nekik összehozni, hanem azért, mert náluk effektíve még csökkentek is a reálbérek.
Annyi történt, hogy az Eurostat kihozta: 2024 harmadik negyedéve és 2023 harmadik negyedéve között a munkaerőköltség éves növekedése 4,6% volt az euróövezetben. Ebben a meglehetősen száraznak tűnő jelentésben sikerült azt eldugni, hogy
a magyar bérek az EU-n belül a harmadik legnagyobb mértékben emelkedtek (14,1%)
– lásd alant:
Az Eurostat – szép, közgazdász kifejezéssel élve – „nominális bérköltséget” közölt, így két dolgot meg kell jegyezni:
1. Ez az a költség, ami magában foglalja a közvetlen munkabért, a bónuszokat, pótlékokat, a különféle juttatásokat, de nem tartalmazza a munkaadók által fizetett hozzájárulásokat.
2. Nominális, így hát ildomos megigazítani az adatokat a 2023 harmadik negyedéve, és a 2024 harmadik negyedéve közötti inflációval. Az így kiigazított rangsorban Horvátország ugrik fel az első helyre, aztán Románia jön – a bezzegromániázás elkerülése érdekében kérek mindenkit, hogy olvassa tovább a cikket –, aztán Lettország, majd kicsiny hazánk.
A román bérnövekedés valamivel nagyobb a magyarnál, cserébe brutálisan egyenlőtlen: a legfrissebb adatok szerint még mindig minden harmadik felnőtt romániai lakos szegénységben és társadalmi kirekesztésben él, s ez igaz
a román gyerekek 39%-ára is.
Hazánk pedig az EU27 átlaga alatt van mindkét mutatóban, szóval lehet akármit mondani: nem, Románia még mindig nem ért minket utol.
A romániázós kitérő után viszont egy sokkal baljósabb részével folytatnám a jelentésnek:
mind uniós átlagban, mind eurozónás átlagban jobban növekedett a munkáltatók által az adott tagállamnak fizetendő járulékok mértéke, mint a fizetésé.
Magyarán hiába nőtt az ír Seamus O'Connor fizetése 5%-kal, az után a munkáltatónak 7,4%-kal kellett többet fizetnie az ír államnak, azaz a munkavállaló bérének emelése nemcsak egy az egyben növeli a munkáltatói kiadásokat, hanem a béremelés mértékénél jóval magasabb mértékben drágítja a munkaerőköltséget a kapcsolódó közterhek miatt. Így
a béremelés valójában jóval nagyobb anyagi megterhelést jelent a munkáltató számára, mint az elsőre látszik.
Az EU 27 tagállamából 14-ben ilyen módon – szépen, magyarosan fogalmazva – vissza van tartva a bérnövelési hajlandóság, hiszen minek növelje az adott cégvezér a dolgozónak a bérét egy petákkal, ha utána jóval nagyobb mértékben kell majd közterheket fizetnie? S mi vár egy olyan helyre, ahol kontinens szinten – finoman szólva – visszafogott a béremelési hajlandóság?
A lakosság vásárlóereje is visszafogott marad, főleg egy ilyen inflációs korszakból kikecmeregvén, ami a belső fogyasztás lassabb ütemű növekedését eredményezi, ami meg negatívan hat a vállalatok bevételeire, s végső soron az összgazdasági növekedést is fékezheti, amivel kicsiny kontinensünk versenyképessége csökken (hiszen mint említettem, EU27 és az eurozóna átlagában is vissza van fogva a béremelési hajlandóság).
S ezzel szemben ott van Magyarország, ahol a béremelés mellett arányosan, összességében kevesebb közterhet kell fizetni. Íme a csattanó a kelet-közép-európai csoda rövid történetében.
Az FCSB elnöke nemrég arról beszélt: megcsapnák a Ferencvárost a labdarúgó Bajnokok Ligája selejtezőjében. Most a sportigazgató nyilatkozta azt, hogy szívből reméli, a Fradi lesz az ellenfelük a 3. fordulóban.
Az FCSB elnöke nemrég arról beszélt: megcsapnák a Ferencvárost a labdarúgó Bajnokok Ligája selejtezőjében. Most a sportigazgató nyilatkozta azt, hogy szívből reméli, a Fradi lesz az ellenfelük a 3. fordulóban.
A beszélgetés során a kormányfő mesél politikai reflexekről, a gondolkodás és cselekvés kettősségéről, de szó esik Varga Juditról, Kapu Tibor űrutazásáról és a saját fiatalkori portréjáról is.
p
2
0
5
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 154 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Chekke-Faint
2024. december 18. 11:42
Tudom már minek örülnének a komcsi-lipcsik, ha az lenne mint Gyurcsány alatt.
Minden elvenni és megszüntetni és pofát befogni.
Na annak tapsolnának most rendesen...
Például hozom egy itt működő amerikai cég bérköltségét, összehasonlitva a magyar medián átlagbérrel.
2011. ben 1 USD. középárfolyama 202,26 ft. volt, a medián átlagkereset 189 310 ft- egyszerüen vegyük úgy, hogy 1 000 USD.be került neki havonta egy munkás.
2023. ban ugyanez 1 §=390,78 ft., a nettó átlagfizú 385 600ft.
Itt is egyszerűsíthetünk ismét 1 000 dollárt kap a dolgozója havonta.
Na ennyit erről a dobogásról!